Egy középkorú hölgy magára gyújtotta a házat, a gázpalackot azonban csak úgy tudták kimenteni a már erősen füstölő házból, hogy magát a gáztűzhelyt is ki kellett vinni egyszerre vele. Rendőreink azonban megoldották a feladatot, a hölgy életét pedig megmentették.
Bár az eddigi információk szerint öngyilkossági szándéka volt a középkorú nőnek, de ha ott robbant volna a gázpalack, az nem csak az ő ingatlanában okozott volna súlyos károkat. A részletekről a Police.hu számolt be.
Február utolsó estéjén két szirénázó rendőrautó indult meg Mezőcsátról a 10 kilométerre lévő Hejőpapi felé. Az elsőben Répási Bertalan és Bakk László zászlósok ültek, a másodikban pedig Horváth Péter törzsőrmester, járőrvezető és Nótár Nikolett őrmester.
– Már a bejelentő nevéből tudtuk, hova kell mennünk, mert nem ez volt az első eset, hogy végezni akart magával, de korábban ezzel még nem okozott közveszélyt – idézte fel Répási Bertalan, aki Tiszakeszi, Tiszatarján és Hejőkürt körzeti megbízottja. Hozzátette, a nő legutóbb zsineggel a kezében ment be a házuk mögötti, erdős részre, ahol fel is akasztotta magát egy fára, de a madzag nem bírta. – Amikor a háznál megálltunk, tüzet nem láttunk, de füstszagot éreztünk. (…)
Miközben áramtalanítottak, kidolgoztak egy cselekvési tervet.
– Horváth Péter törzsőrmester és Nótár Nikolett őrmester a résnyire nyitott hátsó ablak alá húzták a kerítésnél álló kukákat, és tartották is ezeket, amíg Lacival felmásztunk rájuk. Lábujjhegyen ágaskodva kinyitottuk az ablakot, majd a párkányba kapaszkodva felhúztuk magunkat, és ha nehezen is, de bejutottunk az ingatlanba. Tudtam, hogy a konyhaablak maradt nyitva, mert már jártam a házban, de most a zseblámpa fényében is alig lehetett látni; irgalmatlanul sötét volt, és mindenfelé füst terjengett. Szerencsére a bejelentőt hamar felfedeztük. Ott feküdt a konyha kövén eszméletlenül. Mozgott a mellkasa és szívverése is volt, ezért rögtön megragadtuk, és elindultunk vele a bejárati ajtó felé. Mázlink volt, hogy a kulcsot benne hagyták, a kollegák pedig kívülről már ott álltak előtte. Próbálták volna berúgni, de kifelé nyílt – folytatta, és köhögni kezdett. – Azóta köhécselek, de nem csak én. Próbáltuk visszatartani a lélegzetünket, de persze így is letüdőztük azt a szúrós, forró füstöt, ami a konyha melletti szobából terjengett az üvegajtó réseiből. Ennek a foncsorozott üvegén keresztül már lángokat is láttunk, de tudtuk, hogy azt az ajtót nem nyithatjuk ki, mert azzal a tüzet táplálnánk. A friss levegőre érve kollegáim szólongatták a nőt, és hallottuk is, ahogy felköhögött.
Mind a négyen bementek a füstbe.
– Behatolás közben észrevettük, hogy a konyhai tűzhelynél gázpalack áll, és tudtuk, hogy azt minél hamarabb ki kell vinni onnan, ezért mély levegőt vettünk, és Lacival visszamentünk érte, de nem várt problémával szembesültünk – magyarázta Répási Bertalan. – Kézzel nem tudtuk leszerelni róla a reduktort, és mivel sem szerszámunk nem volt, sem időnk, kiszaladtunk, majd négyen visszamentünk, és a tűzhellyel együtt kihoztuk. Akkor futottak be a mentősök, amikor már az udvaron voltunk, és nemsokára a katasztrófavédők is megérkeztek. Akkor a nő már tudott beszélni, és bár nagyon köhögött, elmondta a tűzoltóknak, hogy ruhákat gyújtott meg a szobájában.
A tűzoltók megdicsérték a mezőcsáti négyest, és gyorsan eloltották a zárt szobában a lángokat, majd kinyitottak minden nyílászárót. Az előzmények ismeretében azonban ijesztő kérdés merülhet fel bárkiben, de leginkább a hölgy közelében lakókban: vajon mikor és mi lesz a következő lépése, ha ennyire öngyilkos kíván lenni?
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
